 |
|
|
... türelem ára mindig egy rózsa,
Hogy semmi nem megy úgy harangszóra.
Megtanultam melletted, boldognak lenni,
Az elmúlt éveket könnyedén feledni,
Átvettem tőled a nyugalom létét,
Reggel, s alkonyatkor az ölelő békét.
Megtanultam azt, mit csak tőled kaphatok,
Hogy két lábon járjak, ha eget taposok,
Hogy egyedül az életnek értelme nin... |
|
|
|
